A TwoPaddock különböző hírességeket kért fel arra, hogy állítsanak össze egy Top 10-es listát az iPodjukról. Benedict vállalta a feladatot...

"A mai napra nem csak az egyik legjobb, hanem a legbonyolultabb és egyben legelőkelőbb nevű színészt hoztuk el: Benedict Cumberbatch-et! (És itt meg kell jegyeznünk, hogy az úriember nem összekeverendő a hasonlóan kiváló Burnybun Crumblybatch /Lángzsemle Törtrakás/ Binder-twine Cummerbund /Könykötőzsinór Övsál/ és Bendydick Lumbercrutch /Görbültfasz Famankó/  színészurakkal.) Nem, ez Benedict személyesen.. örvend a szívünk, hogy DJ-ként üdvözölhetjük itt, nem csak, mivel mohó muzsikamán, de még táncolni is tud (idáigi DJ-ink közt egyedülálló módon)! /.../ Hölgyeim és uraim, Mr. Betterfit Clumsypants /Jobbhapasszolsz Bénanadrág/!

Hogy szót ejtsünk színészi munkásságáról is... a legjobban talán... hát, mindenből ismered... mert mindenben szerepel! Nemrég láthattuk a Sherlockban - nagy durranás, ecsém - de máris JJ Abrams Star Trekjében tér vissza, láttuk a Hadak útjánban, a Suszter, szabó satöbbiben, remek volt a Vágy és Vezeklésben, a Creationben, az Amazing Grace-ben és így tovább. /.../ Nézzétek, nem kell bemutatnunk őt, a karrierje nagyobb lendülettel halad mint egy gőzmozdony. És most, hozzánk hasonlóan, eljött hogy bugizzon. Itt van hát, a legjobb cimbi, egy csudás színész, igaz barát... tapsoljanak a kiváló MR BENEFIT BLUNDERBUSNAK! /ami annyit tesz: Előnyös Baklövésbusz/

~ * ~

A lista az időjárástól, a pocakomtól, a társaságtól és a napszaktől függően variálódik. De egy élmény volt átvizsgálni a lelkemet és előhívni a régi emlékeket. Tehát itt van Ben, a túlbecsült fehér gyerek* top tizes listája! [* = a szervezet afrikai, azért hivatkozik így magára :)]

1. Sweet Thing - Van Morrison, az Astral Weeks albumról /Édes kis semmiség/
   Egyetértek Liam Neesonnel abban, hogy erről az albumról minden helyet érdemelne a listán, minden ütemnek lelke van és az egészet egy olyan férfi költői jazzes vokálja fémjelezi aki tudott és akart.
   De a táj, amit a Sweet Thing hangzása és szövege tár elém, és a keserédes történet egy férfiról, aki képtelen feladni szerelmét...
   Tökéletes. Amikor kamaszként elsőnek hallottam, olyan élettapasztalatokért rimánkodtam amik inspirálhatnak egy ilyen művet, most meg, harminc-mindegyis évesen vissza kell tartanom a könnyeimet, ahogy a régi sebek felszakadnak megint. De milyen önkényeztető és nehéz illatú* módja ez a búsulásnak. Gyönyörű. Mindenkinek ajánlom, aki szeretett és veszített.
   [* nem én fordítottam mellé, szinesztézia; a fickó egy kib*szott költő - Reisuto]
2. I Am the Resurrection és Fools Gold - Stone Roses /Én vagyok a feltámadás// Bolondok aranya/
   Tudomtudom, de egymás mellett vannak az albumon és elválaszthatatlanul brilliánsak. Képzeletben visszatértem a manchasteri egyetemi éveimhez a nosztalgiaáradat sodrán, amikor ezeket a csintalan manchastereiket hallgattam az ő manchasteri módjukon! Isten óvja a Happy Monday-t, Joy Divisont és mindenki mást Tony Wilson "gyárának" dalnokmunkásai közül.
3. You Can't Always Get What You Want - Rolling Stones /Nem kaphatod meg mindig azt, amit kívánsz/
   Elsőnek túltiszteletű Harrow-béli elemis éveimben hallottam ezt a számot. És ha egy flancos fiúsuliba jársz, akkor megcsinálsz vagy megszerzel minden olyan tapasztalatot, aminek köze sincs ahhoz a légkörhöz. Ám a kamaszkor, a lányok nélküli élet és a szabadság, amit a kolesz adott, azt eredményezte hogy a türelemnek ezen himnusza nem talált süket fülekre. [Ben, még egy barokk körmondat és tarkón csaplak egy tukánnal. - Reisuto] Egy bámulatos, merész, funkys, lelkes és felemelő a kórusos kezdéstől a legvégéig. Szóval nem kell magyaráznom, milyen bőszen inspirált ez arra hogy elutasítsam a nagyember-létet.
4. Young Americans - David Bowie /Ifjú amerikaiak/
   Hogyan válasszak! Mindig bánatos nótákkal garantálom a sikeres karaoke-előadásomat, de ennek a számnak az életöröme és az antiutopisztikus összetétele a törött képeknek a szövegben, a saxofon-szólóban és a dobban egyszerűen brilliáns. [Egy mérges tukánnal. - Reisuto]
5. Clair de Lune -- Claude Debussey
   James Rhodes verziója a Bullets and Lullabies albumról a legjobb, de nem elérhető YouTube-on. A Clair de Lune viszont az a zongoradarab, amit szívesen megtanulnék még ebben az életben. Ha viszont csak a következőben lesz módom rá, szívesen hallgatnám ahogy inspiráló barátom, Mr James Rhodes játssza. u.i. - bár manapság tetőtől-talpig rock'n'roll a tag, és meg kell szereznetek a lejátszási listáját. Jóval több mint ihlető erejű.
6. How to Disappear Completely - Radiohead /Hogyan tűnj el teljesen/
   (Az ok amiért ennyire előre helyezem ezt a listán) személyes. Számomra azt szimbolizálja, hogyan követik a legrosszabb időket mindig a legjobbak. Elsőnek akkor találkoztam a [Two Paddocks] kedves társtulajdonosával, amikor az Utazás a világ végére című minisorozatot forgattam a drága nénikének [a BBC-re hivazkozik így.] Észak-Afrikában, ez volt a munka legjobb része és a hétvégén megtanultam nehézbúvárkodni két másik stábtaggal -- a legjobb idők. Aztán felrobbant a kocsink jobbelső kereke, egy hatalmas rázkódás aztán már körbe is vettek minket a bokorból előugró férfiak és elraboltak -- a legrosszabb idők. Ez egy hosszú (általában két és fél órás) sztori, de azért választottam ezt a dalt mert ez szólt közvetlenül a kerék felrobbanása előtt, amikor rágyújtottam egy sodort cigarettára és azon merengtem, milyen röhejesen boldog is vagyok én éppen. Amikor legközelebb felcsendült összekötözve hevertem és a fejem meg a hátam ritmikusan a szélvédőnek csapódott ahogy letértünk az útról. A fenekem a kocsi sztereójának ütődött és egy szürreális pillanatra úgy tetszett Tom Yorke a gyászindulómat fújja. Átfordultam ahogy keresztülbucskáztunk a homokcsapdákon, a fényszórók megvilágították a cukornádakat és egyre arra gondoltam, milyen sekély sírokat ásnak maguknak a Casino moziban az áldozatok, amíg az önelemzés és a modern közöny mestere, Mr T Yorke azt dalolta: "Nem vagyok itt... ez nem velem történik..." Mind túléltük.
7. Prelude to Tristan and Isolde - Richard Wagner /Trisztán és Izolda prelűdje/
   Igen, ez széles körben ismert az opera-repertoár egyik csúcsaként, nevezetes a Wagner-féle tonalitásról, kromakticizmusról, orkresztai színeiről és harmonikus szuszpenziójáról... de egyszerűen feláll tőle a szőr a hátamon. A legjobb Beethoven és Mozart darabokra emlékeztet, és a legjobb ami Strausshoz és Rachmaninovhoz jöhet. Szóval egy mérföldkő, ami kizsigerel. Amit épp most hallgatok rongyra, a BBC nagyzenekarának felvétele.
8. Hyperballad - Björk /Hiperballada/
   És mi van Mitchellel, Joplinnal, Ellával, Tinával, ó Istenem készítenem kell még egy listát. Minden szám olyan fehér és férfias...! Franc. Azért gyönyörű dal. És egy főbólintás minden tánczene felé amit nem vettem bele a top tizembe.
9. Superstition - Stevie Wonder /Babona/
   Mindenkinek akinek már táncoltam/még fogok táncolni az esküvőjén! Micsoda életöröm az erejének teljében lévő mestertől. Köszönet Martin Freemannek amiért módszeresen megismertetett SW minden fantasztikumával.
10. We Grew Up At Midnight - The Maccabees /Éjfélkor nőttünk fel/
    A The Maccabees Into the Wild albumát nyúzom sokat mostanság. Nehéz választani róla, de nagyon felemelő a We Grew Up At Midnightot hallgatni gépelés közben. Ehhez ért a leginkább a jó zene minden más műfaj felett, ugye? Élveztem összeállítani a listát. Csinálhatok egyet holnap is?

Reisuto fordítása, ne vidd sehová